Szülőanyám arra a szerintem teljesen jogos kérdésre, hogy miért megyünk Barcelonába október közepén, ennyit felelt: “Kicsit fáztam, úgyhogy arra gondoltam, milyen jó lenne egy kicsit délebbre menni!” Hát nem lenne jó élet ez? Hogy ha az ember kicsit fázik, rögtön indul Spanyolországba? De azért azt is jegyezzük meg, hogy ez esetben tulajdonképpen az egész telet külföldön tölthetnénk, no meg azt, hogy Drága Szülőanyám még sosem volt Barcelonában.
Szerintem nincs annál édesebb, amikor Testvérkém felkiált, hogy megyünk barszalonnába, majd még hozzá teszi: “Barszalonna az egy szalonna.” Az a probléma, hogy mivel még én sem voltam Spanyolországban, semmit nem is tudok mondani, mesélni. Na, majd szerdán, amikor visszaérkeztünk! Ráadásul itt zümmög egy légy a fejemnél, tehát még koncentrálni sem tudok rendesen. Egyszóval nem biztos, hogy ez a bejegyzések bejegyzése lesz, de azért megpróbálok összehozni valamit.
Amikor Drága Szülőanyám közölte 1. számú testvérkémmel a hírt, hogy REPÜLŐVEL Barcelonába megyünk, ő örült, hogy megyünk, és félt tőle, hogy lezuhanunk a repülővel. Amikor nekem vannak hasonló aggályaim a repüléssel kapcsolatban, azok csak akkor szoktak elmúlni, ha már felszállt a repülő, én pedig lenézek az ablakon keresztül: “Ugyan, nem is vagyunk olyan magasan!” Á, nem. Kinek magas a 11 kilométer?
Egy kicsit fázom, úgyhogy először is betakarózom, majd gyorsan megkérdezem Szülőanyámat, hogy Barcelona után nem megyünk e Indiába? Bár lehet, hogy onnan meg egyenesen Norvégiába kívánkoznék… Mindig is vágytam egy világkörüli útra! Persze nem annyira, mint a hajótöröttségre egy lakatlan szigeten, de azért nem lenne rossz.
Nos, ezt a bejegyzést még nyújthatnám tovább pár értelmetlen mondattal (az eddigiek sem voltak valami értelmesek) , de szerintem erre semmi szükség. Tekintsék ezt az irományt úgy a kedves olvasók, mintha a Barcelonai élménybeszámoló bevezetője lenne. Mert sajnos ennél jobb kategóriát én sem tudok adni ennek a bejegyzésnek…
feketecilinder 
Visszajelzés: hogy s mint | csak az olvassa — én szóltam