Voltam a Parlamentben. Á, bocs, Wikipédiának igaza van, az Országházban voltam, mert “a parlament az Országházban ülésező testület, az Országgyűlés megnevezése idegen szóval”.
Na. Szóval, sajtótájékoztatón voltam, én voltam a sajtó… vagy mi van.
Illetve nem én, hanem Drága Szülőanyám, de megkérdezte, nincs-e kedvem menni, mert tök vicces, meg azért mégis csak a Parlament (Országház), meg hogy amúgy is adnom kell neki egy kulcsot, szóval írjak egy e-mailt, regisztráljak, és menjek, szépen felöltözve.
Volt kedvem, meg biztos tök vicces, meg mégis csak a Parlament (ez már csak Parlament marad), meg a kulcs tényleg nálam van, szóval írtam e-mailt, regisztráltam, előkerestem a fehér ing-fekete nadrág-fekete cipő szettet, és mentem.
Ez most volt, aztán most ülök egy Costában, és írom, hogy ez milyen jó volt.
Azért a sajtótájékoztató, mert szépen elmondták, hogy lesz a tűzijáték 20-án, és hogy mik lesznek a programok egész nap, illetve kihirdették az ország tortája és az ország cukormentes tortája győzteseit.
11-kor kezdődött a dolog, akkorra kellett felérni a kupolacsarnok melletti kisebb terembe, így hát mi 11-kor komótosan kisétáltunk a Kossuth téri metróból, mert hát minek is sietni, gyorsan megkerüljük az egészet, a látogatóközpontnál megkérdezzük hol kell pontosan bemenni, aztán odamegyünk, személyi, ellenőrzés, fel a kupolacsarnokhoz, és max 5 perces késéssel ott is leszünk, nincs ebben semmi bonyolult.
Hogy hol és hogyan kell bemenni, azzal nem volt semmi gond, a látogatóközpont mellett rögtön, ahogy mondom, személyi, lista, ki van rajta, ki nem, bemegyünk, ellenőrzés, és ennyi.
Mi nem voltunk rajta a listán, ez volt az apró probléma, de nem baj, nem szabad megijedni, biztos csak valami félreértés, szóval várunk, amíg azzal szenvednek, hogy van egy másik lista is, és lehet, hogy ezzel lesz a gond, meg amúgy is, a nevek nincsenek ábécérendben, szóval szíves türelmüket kérjük. Egyébként a tűző napon, a betonon pózoló… kik ezek? Többek, mint biztonsági őrök, valami katonai kiképzéssel rendelkező gumibotos-pisztolyos valakik, akik ellenőrizgetik a listát, és engedik be a sajtót… szóval, róluk Szülőanyámnak eszébe jutott, hogy össze kéne írni a világ tíz legszarabb melóját; tényleg vicces volt nézni, ahogy a sorra jövő turisták angolul érdeklődnek a tíz méterrel arrébb lévő látogatóközpont holléte felől, ők meg mutogatós törtangollal sóhajtozva megmondják hogy “downstairs”.
Na, végül előkerült a megfelelő lista (gondolom, ahogy ki tudtam venni a turisták és a többi sajtós között angolul-magyarul ingázó beszédből, de lehet, hogy csak elfogyott a türelmük, aztán “Mindegy, menjenek!”), be az épületbe, lépcsőn le, security check, “Táska, zsebek tartalma, telefon, apró a futószalagra!”, fémdetektor (nem vagyunk terroristák), lépcsőn fel, plasztikkártya a nyakba, és lift.
Lift, szép szőnyegpadlóval, faragott-aranyozott díszek, templomi csend. Aztán folyosó, kupolacsarnok, Szent Korona, koronaőrök (ide majd még mindjárt visszajövünk), aztán kisebb terem, szép freskókkal, székek, tömeg, elöl asztal, tévé, kamerák… hát, sajtótájékoztató, na.
Mi vérprofik vagyunk, 11:20-kor elegánsan belépünk, nem maradtunk le semmiről, de a többiek láthatóan már ott várnak egy ideje, megállunk hátul, és két percre rá elkezdik.
Na, akkor mint sajtó, elmesélem, hogy az ígéretek szerint az idei tűzijáték minden eddiginél látványosabb lesz (ilyet még biztos nem ígértek soha), a teljes felszerelés 4,5 tonna, ebből 3 tonna robbanószer; a kilövési pontok pedig a Lánchíd és a Margit híd közti Dunaszakaszon lesznek, és kihangsúlyozták a biztonságot is, hogy az egész egyetlen gombnyomással leállítható lesz.
Eldicsekedtek tehát a dolog modernségével, de volt egy monológ arról is, hogy augusztus 20-a milyen fontos a magyar nép számára, mert hogy országalapító Szent István királyunk emlékére, és a többi; hogy aktuális is legyen a dolog, azt is felhozták, hogy az országot sújtó sok vész ellenére Magyarország úgy tudott évszázadokon át megmaradni, hogy a nép mindig megvédte határokat, így, hogy az ország további évszázadokig létezhessen, most a mi dolgunk ugyanezt tenni.
Aztán jött a Szent István napi-kenyér és a torták, az ország tortája kapcsán elhangzott az a mondat, hogy “A Balatoni Habos Mogyoró, mint győztes, a dél-balatoni termővidék csonthéjas gyümölcse, a mogyoró zamatát adja vissza.”. Pedig én nagyon arra számítottam, hogy a Balatoni Habos Mogyorónak barack, vagy esetleg karamell íze lesz, de úgy látszik, tévedtem.
“A nagyközönség a tortákat augusztus 19-étől kóstolhatja meg, önök persze szerencsések, már most ehetnek belőlük…”
Megcsapott az exkluzivitás szele…
Finom, egyébként tök finom, mondjuk a mogyorós rétegek közötti gyümölcsös réteg nem az én pályám, a cukormentes győztes (Pöttyös Panni), mint teljesen gyümölcsös torta meg abszolút nem az én pályám, de mind a kettő finom.
A kenyér meg… hát, figyelj, kenyér, arról én már végképp nem tudok többet mondani. Kenyér.
Elég nehéz volt úgy mozogni, hogy ne lógjak bele semmilyen képbe vagy felvételbe, de szerintem végül nem leszek benne a tévében, mint tébláboló háttérszereplő. Persze ki tudja.
Ettünk még pár szeletet a tortákból, volt ott egy impozáns kis terasz, kilátás a Duna felé, szóval nem volt rossz, de persze maga az épület is szép, belülről. Kívülről is, csak hát na.
A kenyér mellé kínált répás-uborkás tálakról még elvettem pár szebb salátalevelet, mire páran néztek, hogy mit lopom én a díszítőelemeket, de én megkívántam a salátát, ne nézzenek már.
Aztán visszamentünk a kupolacsarnokba, a turisták közé, megcsodáltuk a koronát (öt centis golyóálló üveg, nem szórakoznak a biztonsággal), Szülőanyám bővítette volna a “10 legszarabb meló” listáját, később a metrónál felfedezte a hasonlóságot a pózoló BKV ellenőr és a koronaőrök között, hogy egy helyben kell érzelemmentesen állni és figyelni kell valamire, de szerintem ezeket a koronaőröket jól megfizetik, és az értékes 10 helyünkből nem lehet rögtön kettőt a Parlamentben ellőni, szóval lehet, majd félállásban elmegyek koronát őrizni. (Igen. Félállásban.)
A Parlamentben amúgy nem spóroltak a díszítéssel, de ezzel persze nem mondok újat. Most már tényleg megnézem… Wikipédia… igen, valami ilyesmire emlékeztem: 40 kg aranyat használtak az egész épületben.
Aztán lassan elindultunk kifelé, megnéztük a Díszlépcsőt, aztán a fémdetektornál elvették a kártyánkat; kár, egy ilyen sajtókártya tök jó lenne, a filmekben, ha be kell lógni valahová, mindig az az egyik fő feladat, hogy ilyet kell szerezni.
Szóval, voltam a Parlamentben (Országházban), tájékoztattak, mint sajtót, jó volt, van egy feelingje.
Névnapom van ma, tehát ezt pont jól időzítették.
Készülök azzal a listával.
feketecilinder 