“400000 ember van ezen a parton.”
/Dönkerk/. Bevallom, egy darabig még én is rosszul ejtettem ki, de sajnálom, Franciaországban vagyunk.
Képzelem, ahogy Nolan nézi a klasszikusnak számító, de valójában gyenge háborús filmeket, olyanokat, mint amik a “Háborús klasszikusok” és hasonló című ötlemezes DVD-gyűjteményekben vannak, és hirtelen azt mondja: “Na, akkor most megmutatom, hogy is kell ezt csinálni.”
Ma néztem meg, tegnap volt a premier, olyan jó érzés ez. Még most gyorsan meg akartam írni, amíg friss az élmény.
Szóval, ez az a film, ami a valójában egyszerű alaptörténetet hihetetlen technikai-gyakorlati megoldásokkal mutatja be, úgyhogy ez az én asztalom.
Ez az a film, aminek az előzetesét Christopher Nolan eddigi filmjeivel összevetve nem értjük, mitől lesz jó, de miután láttuk, rájövünk, hogy az előzetes pontosan azt mutatta meg, amitől ez a film zseniális.
Ez az a film, amiben keveset beszélnek, de nem bánod.
Ez az a film, amire ha popcornnal ülsz be, nem fog elfogyni. Komolyan, valaki az elején nagy elánnal zörgött, ette a patogatottat, de a végén láttam, hogy egy az egyben kidobja.
Nna!
A film nem boncolgatja az alapsztorit, mondván, emlékezz törióráról, legyél töritanár, vagy nézz utána a helyzet pontos háttértörténetének, de én annyit, röviden: ez a Hitler tudott valamit. “Ha a franciák, monumentális, áthatolhatatlan védelmi vonalat építenek ki, és minden haderejüket ide vezénylik, nincs más teendőm, mint északról megkerülni a Maginot-vonalat, majd az utolsó pillanatban észbekapó franciákat és a segítségükre siető briteket Dunkirk-ben bekeríteni és megsemmisíteni.”
Szóval, ja.
“400000 ember van ezen a parton.”
Mielőtt elmentem volna a moziba, mivel már mindenki ezen izgult (konkrétan ez a nyár egyik legjobban várt filmje) elolvastam egy cikket, ami 10 olyan infót tartalmazott, amit érdemes tudni, mielőtt megnézed a Dunkirk-et.
Szóval, ez a film Christopher Nolan filmjei közül a Követés után a legrövidebb, 107 perc, ami az Eredet vagy a Csillagok között két és fél óra körüli játékidejét nézve tényleg nem hosszú.
Ehhez képest, Nolan ígérete szerint ez egy igen bonyolult szerkezetű film, amit egyesek elég nehezen hittek, szintén két korábbi filmjére visszagondolva. Azonban ez tényleg így van, és ne értsd félre, mint én, a filmnek nem a története a bonyolult, hanem a felépítése, a történetvezetése. Méghozzá azért, mert a film három szálon fut, melyek a film elején nevet is kapnak:
- — A móló — egy hét
A parton ragadt brit katona előbb egyedül, majd később társaival keres újabb és újabb hajókat a hazajutásra. Az események itt egy hétig tartanak. - — A tenger — egy nap
Angliában a civil hajósokat arra kérik, segítsenek a rombolóhajóknak, és mentsék ki a parton ragadt katonákat; egy férfi a két fiával egy apró hajón Dunkirk felé tart, hogy segítsen. Ez a szál egy napig tart. - — A levegő — egy óra
A brit gépek a levegőből védik a rombolóhajókat, de az üzemanyag kifogyóban, már csak egy óráig repülnek.
Na. Három, teljesen különböző idejű történetszál van összefésülve, míg a nézőnek az az érzése, mintha ezek egy időben játszódnának; érdekes volt például, amikor az átfedések miatt egy szereplő több helyen is felbukkant, és páran elég értetlenül néztek.
Az egyidejűség érzését példul úgy éri el a film, hogy a snittváltásnál, amikor egyik szálról áttérünk a másikra, a zene (a zene, a zene, mindjárt) megszakítás nélkül folytatódik.
A zene. Szintén előre elolvastam, Nolan jó szokásához híven a film zenéjét Hans Zimmer szerzi. Állítólag a rendező egyik órájának ketyegésére építették fel a zenét, ami nem olyan markáns, mint Zimmer egyéb zenéi, utólag nem tudok felidézni semmilyen konkrét témát, mégis zseniális, és tényleg, az alapjában hallatszik az óra ketyegése, ami elég egyszerűen leírja a németek által körbezárt part hangulatát.
Éééés… a kameramozgás.
Tényleg átérzel mindent, úgy érzed, mintha te is a sorban állnál a csónakokhoz, úgy érzed, mintha te is a csónakban imbolyognál, és igen, amikor a boldog katonák, akik már beleélték magukat a hazajutásba, levonulnak a hajó belsejébe, ahol pokrócot, teát, lekváros kenyeret osztanak, és a hajót, alighogy kifutott a tengerre, torpedó éri, te is érzed a pánikot, ahogy kialszanak a fények, elkezd beömleni a hideg víz, és a hajó maga alá gyűri a bentlévőket.
Kicsit Titanic feelingje van ennek.
Meg klausztrofób feelingje van.
Ez nem a te filmed. Már nem azért, mondom, zseniális, tetszene, de itt helyben még két klausztrofób-fulladásos jelenet jut eszembe.
A szereposztás most nem villog a sztároktól, talán Tom Hardy-t és Cillian Murphy-t érdemes megemlíteni, egyébként a színészek többsége frissen castingolt fiatal, ami végülis érthető, hiszen a II. világháborúban vagyunk. De ez nem is baj, a katonák névtelensége az egész filmet áthatja, így érezzük, hogy itt nem egy-egy személy a fontos, hanem az, hogy minél többen megmeneküljenek. (A film elején elhangzik, hogy Churchill 30000 katona megmentését várja el. Aztán kicsit másképp alakulnak a dolgok.)
Csak Michael Caine-t hiányoltam, aki egy ideje Nolan minden fimjében szerepelt, de most a kora miatt ez valósult meg.
Szóval igen, ez a film kilóg Christopher Nolan életművéből, mert most egy konkrét témát bemutató, csavaros történetű kosztümös film (A tökéletes trükk), kompakt univerzumú, zseniálisan felépített, csavaros történetű film (Eredet), vagy csavaros sci-fibe itatott emberi dráma (Csillagok között) helyett egyszerű történetet kapunk, úgy megvalósítva, hogy elhiggyük amit látunk.
Itt nem a történet csavaros, hanem a szerkezet.
Simán Oscar-gyanús, legjobb film és legjobb rendezés terén is.
Igen, így kéne kinézniük az átlag háborús filmeknek.
feketecilinder 