drága magyartanárom

Amit tanít: történelem, magyar nyelv, magyar irodalom, erkölcstan. Egy kicsit sok lesz ez.

Két dolog van amit el szeretnék mesélni.

Az első:

“Tanácsok a XXI. századi fiatalságnak”

Ezt kellett felírnunk a füzetünkbe az őszi szünet elején.

A feladat pedig egyszerű. Kölcsey Ferenc unokaöccséhez címzett Parainesise után most mi jöttünk: mi is szépen írjuk le, hogy mit tartunk fontosnak.

Hohó!

Mikor is éppen Milánóban voltunk, megkérdeztem Drága Szülőanyámat, hogy szerinte hogyan lehetne ezt a feladatot úgy megoldani, hogy közben ne írjuk le a százszor bejáratott, unalmas sablonszövegeket. Normálisan sehogy.

“Sportolj sokat!”
“Legyél sokat friss levegőn!”
“Tanulj rendesen!”
“Ne ülj sokat a számítógéped előtt!”
“Olvass szépirodalmat!””Csak megfelelő korhatáros filmeket nézz!”

Na, ezt nem.

Nem mondom, hasznos tanácsok (bár a szépirodalom nagy mértékben igen csak émelyítő), a baj csak az, hogy az én drága huszonhét osztálytársamból huszonhat pontosan ezeket fogja írni.

Ha pedig a huszonnyolcadik is ezt írja, annak meg mi értelme? Hasznos tanácsok ezek, az rendben is van, csak épp azt kérdezem, hogy miután az a szerencsétlen XXI. századi fiatal több mint két tucatszor átolvasta eme intelmeket, mit kezd azzal az utolsó megmaradt füzettel, amelyben ugyanezeket találja, és amire az én nevem van Szülőanyám gyönyörűséges kézírásával rápingálva? Semmit.

Megoldás persze van. Az mindig van. Pontosabban: az esetek többségében.

Kérdésemre Szülőanyám ezt a választ adta, idézem: “Csinálj belőle egy paródiát.”

Csináljak belőle paródiát? Első gondolatbeli válaszom egy egyértelmű NEM volt. A második gondolat egy már nem annyira egyértelmű, de még mindig határozott nEM volt. Harmadjára már csak egy neM-re futotta, és a negyedik nem szépen lassan átcsapott egy magabiztos IGEN-be. Egyszóval először kissé féltem az ötlettől, de aztán végigpörgettem magam előtt a lehetőségeket: vagy írok egy halál unalmas fogalmazást arról, hogy a friss levegő jót tesz a szervezetnek, vagy pedig tényleg egy paródiát csinálok belőle.

Ezt a pár másodperes gondolatsort rögtön egy kérdés követte: “Paródiát? Mire gondolsz?”

Szülőanyám kis tűnődés után megszólalt: “Mindig használj fogselymet!”

És ez elég volt. Ez elég volt ihletnek. Innentől kezdve meg nem álltunk. Jött a “Mindig nézd meg a müzli összetételét mielőtt ennél belőle!” na meg a “Csak olyan gyógyszereket szedj, amelyek nevében van X, mert csak ezek hatásosak!”.

Vicces kis szöveg kerekedett belőle.

És itt lép be a képbe az én Drága Magyartanárom. Egyik irodalom óra közben észrevettem, hogy éppen az én fogalmazás füzetemet nézegeti, és közben érdekes arckifejezések jelennek meg rajta. Na, már akkor tudtam, hogy mi lesz ebből, de inkább úgy tettem, mintha nem vennék észre semmit, és megvártam a hideg zuhanyként érkező, ám annál izgalmasabb “Szeretnék veled beszélni az óra után. Négyszemközt.” felszólítást.

— Te beadtál nekem egy irományt.
— Így van.
— Te ezt komolyan gondoltad?
— Hát… éppenséggel komolyan nem gondoltam.
— Te kinek nézel engem.
— A tanáromnak.
— Rendben van. A tanárod vagyok. A tanárod, aki azt kérte tőled, hogy értelmes szép, kerek, komoly gondolatokat írj le. Ne ilyen hülyeségeket.
— Én úgy gondoltam, hogy nem írom le ezeket a sablonmondatokat, amiket jobb ötlet híján (gondolom) mindenki más lejegyzett a füzetébe. Gondoltam, egy kis humort viszek bele.
— Értem, szóval azt akartad, hogy egy jót nevessek rajta? Mert tudd meg, én ezen nem nevetek, hanem egyszerűen ostoba hülyegyereknek gondollak téged.
— Nem tanárnő. Én azt akartam, hogy a fogalmazásom ne úgy nézzen ki mint a többieké.

Nagyjából így nézett ki a beszélgetés. De várjon a kedves olvasó, most jön a java.

A második:

Mint említettem, a magyartanárunk egyben erkölcstant is tanít. Az az igazán vicces.

Egész-ségesen élni

Na, ha ez a cím tárul az ember elé az etika tankönyvéből, az már rosszat sejtet.

— Na, mondjátok: ki az aki szokott otthon reggelizni mielőtt elmegy az iskolába?

kezek

— Hát, ez kár. Sajnos ez nagyon kevés. Tudjátok, nagyon egészséges, ha otthon reggeliztek. Mind a testnek, mind a léleknek. Képzeljétek el: nekem két fiam él még otthon, és minden reggel együtt leülünk reggelizni. Mindenki keni magának a kalácsot, issza a kávéját és átbeszéljük, hogy ki hova megy aznap, ki mikor hol lesz, hány óra hány perckor találkozunk…

Haladjunk, mert ha most az egész órát részletesen kielemzem, akkor ez egy igen hosszú bejegyzés lesz.

— Na, mondjátok: ki szokott számítógépezni otthon?

kezekHát, ez kár. Ilyen sokan. Pedig a számítógép nagyon káros dolog. Sokszor beleütközhettek valami olyasmibe, amit nem kéne látnotok. Ezért lenne jó, ha nem számítógépeznétek. Gondolom a szüleitek azért beállítanak olyan szűrőket, hogy bizonyos oldalakat ne láthassatok.

Haladjunk.

— Na, mondjátok: ki az, akinek elváltak a szülei?

kezekHát, ez kár. Ilyen sok. Tudjátok, amikor én általános iskolás voltam, akkor ez a szám az osztályban csak olyan 3-4 körül volt. Hát igen, akkor még boldogak voltak együtt a emberek. Mert ha a szülők elválnak, akkor bárhogyan is törekszenek, a gyerek már sosem lesz olyan ember mint a többiek.

Nem folytatom.

Így jellemezném magyar- és etikatanáromat.

Reklámok

20 hozzászólás

Kategória: padban ülve

20 responses to “drága magyartanárom

  1. Én happy endet vártam. Azt hittem, a tanárnő veszi a lapot. Pedig de jókat írtál! Mindegy. Nem tudok mit kezdeni az ilyen savanyújózsi kollégákkal. De te ne hagyd el a humorodat!

  2. Az én drága magyartanárom nem volt ilyen kalapácsfejű, csak szorongó, megfelelési kényszeres és frusztrált. Ő tudott nevetni azon, amikor oszt.főnöki órán kifejtette nekünk, hogy
    – Gyerekek, az ember két helyen szúrhatja el az életét: Amikor hivatást választ és amikor társat.
    és beordított az egyik hátsópados humorherold, hogy: És tanárnő melyiket szúrta el?
    Megőrjítette az egyéni látásmódom, amiből nem voltam hajlandó engedni. Megőrjítette, hogy ennek ellenére muszáj ötöst adnia nekem, mert beleszőttem szép körmönfontan, amit elvárt, csak máshogy. Korrekt nő volt, a maga görcsgombóc módján. Aztán megnyertem neki a magyar érettségi dolgozatok országos legjobb 10 helyezésének egyikét. De akkor már úgyis mindegy volt. Utólag megszépül minden.

    Maradj ilyen, mint eddig. Legalábbis lényegében. Szülőanyáddal együtt 🙂

    • hát… Az én tanáromról még azt sem lehet elmondani, hogy korrekt lenne. Valahogy úgy működik, hogy felálított magának egy elképzelést. Mindenre. Mindenről van egy stabil véleménye és ha valaki ebbe bele akar szólni, annak már laza csuklómozdulattal dobja az egyest. Ennek ellenére minden év elején elmondja: “Gyerekek, a legfontosabb, hogy legyen saját véleményetek, és hogy ezt el is tudjátok mondani.”

      • lac

        Elvárja a véleménycserét. Beülsz a terembe a saját véleményeddel, hazafelé meg már az övével indulsz.
        Általában pont a tanároknak van valami rettenetesen elavult és érvénytelen képe a világról. Érthető, mert ahogy egy tanár látja, minden órán ott ül 20-30 megszeppent kis butus, akinél ő okosabbnak gondolja magát, aztán beleragad ebbe a szerepbe. Zavaró tényező a gondolkodó diák.
        Azt tanítják, amihez értenek és nem azt, aminek valami haszna/értelme/érdekessége van. Ahol a világ gyorsan változik, ott különösen megkopottnak érezni a tanárok 10-30 éves tudását. (Informatika alkalmazása az oktatásban, vagy a kézírás, amivel iskolán kívül nem találkozik egy halandó. )

  3. Miu

    Erről a történetről jutott eszembe, hogy általában a legelső felötlő gondolat a helyes, ezt nevezzük intuiciónak. Az világos, hogy nem érezted kihivásnak a feladatot. Azért is jó ötlet blogot irni, mivel itt kibontakozhatsz. 🙂 A fáradt tanárokkal ellentétben, az olvasót szórakoztatja, ha megleped éles meglátásaiddal.

  4. Pillanat

    Szülőanyád belinkelte az írásodat, és milyen jól tette! Nagyon tetszett! Annyira jó a stílusod! 😀
    HA kérdezhetek: Hogyan bírod ezt napi szinten? Vannak túlélési technikáid?

    • én sem értem magamat. Nincs túlélési technikám, és mégis bírom. Sejtelmem sincs hogy csinálom…

      • blaci200

        “Nincs túlélési technikám” Dehogy nincs, ha bírod 😉 Csak ösztönös. Az a legjobb.
        “Gyerekek, a legfontosabb, hogy legyen saját véleményetek, és hogy ezt el is tudjátok mondani.”
        Nekem is volt egy ilyen tanárom. Akkor még létezett a világnézet c. tárgy. Azzal kezdte, hogy itt mostan mindent megbeszélünk, meg az a lényeg,hogy a magunk meglátásait, gondolatait elmondjuk. Aztán minden önálló gondolatot eltiport. Szegény, nem mondom, hogy elégtétel volt, meg nem is azért csináltuk, csak az agyunkra ment, de közel járt az idegösszeomláshoz év végére.

  5. Sára

    Az akg-ban veled röhögne a tanár és az etika órán választhatnál programok közül. Tarts meg a humorod, igazán jófej vagy!

    • torzsmokus

      egyszer egy jó dumás, értelmes, ám a rendszerbe illeszkedni képtelen, épp kirúgás előtt álló srácnak javasoltam, hogy menjen át az AKG-be. aztán megállapítottuk, hogy a 74 500,- Ft/hó az esélytelen. 😦

  6. Visszajelzés: gépernyőhöz tapadtak | csak az olvassa — én szóltam

  7. Gratulálok, remek szöveg, és őszinte együttérzésem. Mondjuk magadnak köszönheted. Miért nem hozzánk jöttél! 🙂 Ha erre te: 😦 Akkor én: Na jó, rossz vicc volt. De hát egy vicces tanárnak nem lehet minden poénja tökéletes! További jó szövegeket kívánok!

  8. követő

    Na, akkor én nem épp naprakészen, épp ezért könnyű szívvel azt tanácsolom, ne menj legalább a szülinapodon iskolába! Félre a szakmai szolidaritással! Virágozzék és éljen soká a sokszínű tehetség!

  9. blaci200

    Hogy is van a Für Elise-ből az a rész, ami így fejeződik be: “… soha életében nem volt magának az, ami a kutyásnak: képzelőtehetsége.”

  10. Azt hiszem, a jó tanárok büszkék, ha a diák túlszárnyalni látszik őket, a rossz tanárok meg frusztráltak emiatt. A pocsék tanár meg észre sem veszi, hogy a diák túlszárnyalja vagy túl fogja szárnyalni őket. “Szülőanyám”, te, mint pedagógus hogy látod?
    Te jó ég, Feketecilinder, heti hány órád van Drága Magyartanároddal?

    • éppen tegnap gondolkoztam: na, lássuk csak. Hétfőn van egy irodalom, kedden egy töri, szerdán… ööö, szerdán irodalom és nyelvtan is van, páros heteken pedig egy töri is, csütörtökön megint van egy töri (kezd ez sok lenni) és lássuk csak… pénteken… igen pénteken van egy nyelvtanunk. Összefoglalva: Drága Magyartanárommal minden egyes nap találkozom.

  11. Erről így első körben az jutott eszembe, ahogy egyetemen a puritánokat jellemezte a tanárunk: a puritán az, aki azért boldogtalan, mert sejti, hogy valahol valaki boldog. Sajnos az sem vigasz, hogy érzésem szerint tipikusan ilyen embereket választanak ki az erkölcstanári pozícióra.
    Nekem 1994-ben váltak el a szüleim, kb. 7 éves voltam, és ugyanilyen intelligensen viselkedett velem az egyik tanárom, de még a többi szülő is. A humort, az egyéniséget, a kritikai gondolkodást meg kifejezetten rossz szemmel nézik az olyan emberek, akik ezeknek híján vannak. De te természetesen maradj meg ilyennek, mert nagyon jól látod a világ dolgait. Sajnos majd tapasztalni fogod életed során, hogy mennyi ilyen ember és szituáció vár még rád.

  12. És rám keni… Pedig azt mondtad, maga a tanerő mondta, hogy bármit lehet írni, vicceseket is.

    • RiverSong

      Ennyi szabadságot engedjünk meg neki a sztori megírásakor.
      Nagyon élveztem, van remény! 🙂

öntsd ki a lelked:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s